Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.
Representatives of various disciplines have come to believe that this world experienced by the senses is only a slice of reality. At the deeper levels, the entire universe can be interconnected and the mind can not only project but also shape reality.
| A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt. A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól. Tudnak egymásról A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban. Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében. Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram. Darabokban az egész Bohm megdöbbentő következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is valójában a hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe. A hologramok viszont nem csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább aprítják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza. A "teljes egész a részletekben" megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a természettudományok előtt. A nyugati világ tudósai mindig is hajlottak arra, hogy a fizikai jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a szétdaraboláson és a részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út. A hologram viszont megmutatja, hogy a világban néhány esetben téves lehet ez a megközelítés. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez. Hal az akváriumban Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió. A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő. Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál. Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük. Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre. Mélyebb a valóság Bohm szerint a szubatomi részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle kísérletben. A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot. A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió. A világegyetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival. Minden összefügg Ahogy minden mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet hány minden ilyen felosztásra. A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek. Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy a holografikus lehet a valóság. Agyi jelrögzítés Pribram akkor dolgozta ki ezt a modellt, amikor az agyban az emlékek tárolási helyét kereste. Évtizedek során sok tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a teljes agyban szétoszolva őrződnek. A múlt század 20-as éveiben Karl Lashley rendkívüli jeletőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki nem állt elő olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a "teljes egész a részletekben" jelenséget. Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint agyunk holografikus tár. Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse. Jelek özöne A rendkívüli emlékezőtehetség nem az egyetlen talányos agytevékenység, amely érthetőbbé válik a holografikus agymodell által. Legalább ilyen rejtélyes, hogyan képes az agy megbirkózni az érzékszerveket érő különböző frekvenciák özönével, és hogyan képes valós időben értelmezni az érzékszervek jeleit. Pribram szerint az agy holografikus elvet használ a fogadott frekvenciák matematikai átalakítására. Ez az elmélet egyre több támogatót szerez. Hugo Zucarelli argentin származású olasz kutató a holografikus modellt kiterjesztette az akusztikai jelenségek területére. Ez az elmélet ugyanis megmagyarázhatja, hogyan képesek az emberek meghatározni a hang pontos forrását a fej elfordítása nélkül, még akkor is, ha csak egy füllel hallanak. Eltűnik a valóság Pribram holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi. Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frekvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak. Természetes a telepátia Bohm és Pribram elméleteinek egyesítését, a holografikus paradigmaként emlegetett megközelítést sok kutató szkeptikusan fogadta, másokat viszont felvillanyozott. Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet részévé válhatnak. A holografikus paradigma által leírt univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Hasonló módon a telekinézis (tárgyak mozgatása az akarat segítségével) szintén megszűnik rejtély lenni, hiszen az összefonódó mélyebb valóságban az egyén és a tárgy eleve egy. Bohm és Pribram egyaránt emlékeztet arra, hogy sok vallási illetve misztikus élmény, például az univerzummal való transzcendens együvé tartozás érzése szintén a holografikus szint elérése lehet. A régi írásokban ugyanerre, a mélyebb valóság elérésére gondolhattak, amikor a kozmikus egység érzéséről számoltak be. | A special experiment took place in 1982 at the University of Paris. A research team led by physicist Alain Aspect has made some of the most important observations of the 20th century, according to some opinions. The results were not reported in the media, and the name of Alain Aspect could only be heard by those who were constantly hiding in scientific journals. Yet there are those who believe that a particular discovery could overturn science. The French research team discovered that under certain conditions, subatomic particles, such as electrons, are able to communicate with each other instantly, regardless of the distance between them. So it doesn’t matter if they are 3 meters or 10 billion kilometers apart. They know about each other Somehow, each particle knows what the other is doing. The only problem with this is that it contradicts Einstein’s thesis that no information can travel faster than the speed of light. Since moving faster than the speed of light is tantamount to breaking the time limit, the staggering prospects prompted some physicists to attempt to explain what might actually be behind Aspect’s observations. Others, however, were encouraged by the results to conduct even more radical experiments. David Bohm, a physicist at the University of London, for example, has come to the conclusion that Alain Aspect’s findings are an indirect refutation of objective reality. So the tangible solid form of the universe is merely an apparent, gigantic hologram of reality experienced by all. It's all in pieces To understand Bohm’s startling conclusion, you need to know what a hologram really is. These three-dimensional photographs are taken using a laser. The object to be captured is first scanned with a laser beam. The light from a second beam creates interference with the reflected pattern, and this pattern is captured on film. When developed, the film is merely a cavalcade of bright and dark lines, but when illuminated with laser light, a three-dimensional image of the original object appears. Holograms, on the other hand, are not only special because of the three-dimensional image. When a hologram of a rose is cut in half and illuminated with a laser, both halves of the piece contain the entire image, albeit in a smaller size. If the pieces are further chopped, each small piece contains the original whole image. Unlike traditional photographs, each slice of the hologram contains all of the original information. The "whole in details" approach opens up completely new avenues for the natural sciences. Scientists in the Western world have always tended to lead the way to understanding physical phenomena, be they frogs or atoms, through fragmentation and the study of details. The hologram, on the other hand, shows that in some cases in the world this approach may be wrong. Fragmentation of holographic structures leads not to building blocks but to smaller integers. In light of this, Bohm suggested a different way to interpret Aspect’s discovery. Fish in the aquarium According to Bohm, subatomic particles are not able to stay connected to each other regardless of distance because some mysterious signal is flowing between them. Instead, their separation is nothing more than an illusion that deceives the observer. The researcher argues that in some deeper layer of reality, these particles are not separate units but extensions of an essential whole. For a better understanding, Bohm gives the following example. Imagine an aquarium in which a fish swims. We can't see the aquarium directly, and we only know about the world in it through TV cameras. One camera takes the front of the aquarium and the other the other side. By observing the image of the two monitors, the observer may think that the two fish exist separately, and then, watching the fish further, discover that there is some connection between them. When one fish turns, the other makes a similar turn at the same moment. In the same way, when the front of one is visible, the other always shows its side. If the entire assembly remains hidden from the observer, one can safely assume that the fishes are somehow talking together and therefore moving at the same time. The reality is deeper According to Bohm, this is exactly what happens with subatomic particles in Aspect’s experiment. Communication that is faster than apparent light actually reveals that there are deeper layers of reality than can be grasped. Complex dimensions invisible to the naked eye are not perceived in the same way as the observer in the aquarium surrounding the fish. We see the particles separated because we perceive only a slice of reality. Such particles are not separate, but are part of a deeper whole that behaves as a holographic indivisible. And since in physical reality all this builds up, the universe is just an illusion. In addition to this phantom-like behavior, the universe may have other shocking qualities. If the subatomic particles are only seemingly separable, it also means that at the deeper levels of reality the entire universe is interconnected. The electrons of a carbon atom in the human brain are connected to the protons of hydrogen atoms on the surface of the Sun or any distant star. Everything is connected As everything is connected to everything, it becomes meaningless to classify the phenomena of the universe, as the nature that makes up the connected network shit on all such divisions. In the holographic universe, even time and space cannot be considered basic concepts. All forms of positioning go bankrupt in an environment where nothing really separates you from the other. Thus, time and three-dimensional space can behave like fish-pointing monitors and are only projections of a deeper order. Bohm is not the only researcher to prove that the universe is merely a hologram. Working in the field of brain research, Karl Pribram, a neurophysiologist at Stanford University, has also come to believe that the reality can be holographic. Brain signal recording Pribram developed this model when he was looking for a place to store memories in the brain. Over the decades, many studies have concluded that memories are preserved without being tied to a specific location, scattered throughout the brain. In the 1920s, Karl Lashley demonstrated in a series of experiments of extraordinary significance that he removed any detail of the rat’s brain, unable to erase memories of the complicated sequence of operations learned before surgery. At the time, however, no one came up with an explanation that could have described this “whole in detail” phenomenon. Pribram became acquainted with the principle of the hologram in the 1960s and realized that he had found the explanation long sought after by brain researchers. According to the researcher, memories are not preserved by a small group of neurons or nerve cells, but are encoded in a pattern of neural impulses as laser light interference saves the holographic image. That is, according to Pribram, our brain is a holographic store. Incidentally, this theory also explains how the brain can store so many memories in such a small space. It is estimated that 10 billion bits of information are saved by the brain during the average human life. This is five times the amount of data in the Encyclopaedia Britannica. A flood of signs Extraordinary memory ability is not the only enigmatic brain activity that becomes more understandable through the holographic brain model. At least as mysterious is how the brain can cope with the flood of different frequencies reaching the senses and how it can interpret sensory signals in real time. According to Pribram, the brain uses a holographic principle to mathematically transform received frequencies. This theory is gaining more and more support. Italian researcher Hugo Zucarelli of Argentine origin extended the holographic model to the field of acoustic phenomena. This theory can explain how people are able to determine the exact source of sound without turning their heads, even if they only hear with one ear. Reality disappears Yet the most striking aspect of Pribram’s holographic brain model is when compared to Bohm’s theory of reality. The tangible image of the world will thus only become a secondary reality, and the actual environment will be a holographic cavalcade of frequencies. From this, the holographic brain selects only a few important frequencies and interprets them as signals from sensory organs. Meanwhile, objective reality is completely lost. Eastern religions have long held that the material world is an illusion, and although we may think that we can move as a physical being in the physical world, it is also only an imagination. In fact, we are receivers in a sea of frequencies and what we filter out of this cavalcade is just a slice of reality. Telepathy is natural The combination of the theories of Bohm and Pribram, the approach referred to as the holographic paradigm, was skeptical by many researchers, while others electrified it. Some even think that this model may be able to solve mysteries that have not been described scientifically so far, and even that it may make parapsychological phenomena a part of nature. In the universe described by the holographic paradigm, every brain is part of the invisible whole, and telepathy is merely the attainment of the holographic level. Similarly, telekinesis (the movement of objects by will) also ceases to be a mystery, since in the intertwined deeper reality the individual and the object are inherently one. Both Bohm and Pribram recall that many religious and mystical experiences, such as the feeling of transcendent belonging to the universe, can also reach the holographic level. In the old writings, they could think of the same thing, the attainment of a deeper reality, when they reported a sense of cosmic unity. |
Az anyag az Index 2004. 06. 06-án megkelent "Hologram a való világ?" című cikkének változtatás nélküli átvétele. Carlos Castaneda "Don Juan tanításai" című könyve mellett a másik, ami irányt adott nekem a spirituális világ tanulmányozásához. Bizonyos értelemben érthető, miért állítják sokan, hogy a vallás is és a tudomány is mágia.
The material for the Index on June 6, 2004 was "Hologram of the Real World?" unchanged transposition of Article. In addition to Carlos Castaneda’s book “Teachings of Don Juan”, the other one that gave me direction to study the spiritual world. In a sense, it is understandable why many people claim that both religion and science are magic.